Vírus és karantén, ahogy én élem meg

írta: Takács Eleonóra, családsegítő munkatársa

Attól, hogy valaki családsegítő vagy esetmenedzser ugyanolyan megküzdési stratégiákra van szüksége egy egy felmerülő nehézség, váratlan helyzet kapcsán, mint bárki másnak. Ugyanúgy nehézséget jelenthet számára is a váratlan helyzet, újra kell építenie magát, az életét

Ez alól én sem vagyok kivétel.....én is csak ember vagyok :) 

Tervezős típus vagyok. Akkor érzem magam biztonságban, ha jó előre mindent eltervezek. Van A,B,C tervem minden eshetőségre. Ilyenkor tudok nyugodt és magabiztos lenni. Minden más kilendít erről a nyugalmi pontomról.

Több krízis is volt már az életemben, amiket így vagy úgy túléltem, feldolgoztam, építkeztem a romjaiból. :) 

Idén is már decemberben terveztem az éves szabadságot, táblázatosan a nyaralást, ki hol lesz. Mindent.

Aztán jött ez az új helyzet a vírussal, a veszéllyel.  

Bezárták a sulit, kérték, hogy ne vigyem óvodába a fiam.

Megijedtem!!!!!

• Hogy fogok dolgozni?
• Mi lesz a terveimmel?
• Mi lesz a nyárral?
• És egyáltalán meddig tart ez?
• Hogy lesz fizetésem?

De nem volt rá válasz. Senki sem tudta. Csak egyvalami volt biztos, a bizonytalan. Nekem személy szerint egy rémálom volt, hogy még a következő hetet sem tudtam eltervezni, nemhogy hónapokkal előre.

Olyan szintű szorongásom lett, hogy kezdtek testi tüneteim is lenni. Ténylegesen lebetegedtem. Derekam nagyon fájt, a náthám nem akart elmúlni sehogysem, és hasonlók.

Ezután újabb sokk ért. A férjem munkaidejét csökkentette a cég. A bérkiesés mellett a plusz juttatásokat is megvonták. Így a családi bevétel is megcsappant.

Nehezen, de rájöttem, hogy lehet ezt túlélni pszichésen.

A karantén szabályok engem kísértetiesen emlékeztettek arra az időszakra, mikor a lányom a koraszülött intenzíven volt. Pontosan ismertem a kézmosási, fertőtlenítési protokollt. Mostam minden ruhaneműt, amit az utcán viseltünk. Ez nyugalommal töltött el. Volt egy régi emlékem, mikor ezek nagyon fontos, alapszabályok voltak. Ismerős volt és biztonságot adott ennek a rutinnak az ismerete. Hozzáteszem ugyanilyen megnyugtató lehet bármilyen rutin ilyen helyzetben. Az interneten is láttuk, hogy ezt a stratégiát mások is felfedezték. Többen a képzőművészet felé, alkotás felé, segítő körök szervezése felé fordultak.

Rövid távon kezdtem gondolkodni nagyon koncentráltan, nem gondoltam tovább, mindig csak a következő apró lépésre, feladatra.

Aztán már képes voltam kifelé is figyelni. Figyeltem a környezetem, az embereket. Mindenki rémült volt, feszült és ideges. Tudtam, hogy nekik is kéne egy szelep, ahol finoman leereszthetik ezt a feszültséget. Erre kiválló a sport, a rutin feladatok, kézműveskedés.....

Elkezdtem vicceket olvasni, hogy a gondolkodásom is átállítsam a pozitívumra.

 Nagy horrorfilm rajongó vagyok, de a felbukkant feszültség miatt jó ideje nem néztem már horror filmet. Csak laza, vicces történeteket, komédiákat kerestem a neten és a hétköznapokban is.

És azzal bíztatom magam, hogy minden nehézség, krízis lehetőség is egyben. Lehetőség arra, hogy új alkalmazkodási, túlélési stratégiát ismerjek meg, alakítsak ki. Fejlődöm általa. Csak kicsit el kell engedni a kényelmes, megszokott technikákat.

Mint a hinta. Kilendül majd visszatér. Mi pedig szédülünk, mégis kacagunk.  

 És egy intim vallomással zárom soraimat: Most, hogy talán nem sokára visszaáll az élet a régi medrébe azon izgulok, hogy akkor az hogy lesz????

Mert szorongani mindig kell ...... Vagy nem????

:) :) :)